Csak a szépre emlékezem ...  FÉNYKÉPEK AZ AKTUÁLISBAN!!!

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!”

                                                                                                          /Máté7,7/

Ama szomorú 2004. december 5-i nap után mintegy 15 fiatal úgy döntött, hogy nem nyugszik bele a történtekbe, és a saját lehetőségeihez mérten, minden erejével és tehetségével azon lesz, hogy a szétszaggatott nemzeten esett sebet gyógyítsa, az eltaszítottaknak kezet nyújtson, saját, megtépázott önbecsülését újra építse.

Ezért 2005-ben gyalogtúrát szerveztünk Székelyföldre. A két hét alatt 250 km-t megtéve, ötven kisebb és nagyobb települést átszelve zarándokoltunk el azokhoz, akiknek el akartuk mondani érzéseinket, fájdalmunkat, magalázottságunkat, vágyainkat és megdönthetetlen hitünket. Hitünket abban, hogy ami megesett, az jóvá tehető, hogy vagyunk olyan erősek és jók, hogy nemzetünk összetartozását megerősítsük, becsületét megőrizzük.

Bocsánatot kérni mentünk, lesütött szemekkel, nemzeti lobogónk árnyékában, de itt kitárt karok, meleg szívek, mosolygós arcok fogadtak minket. Nem azt kaptuk, amit érdemeltünk. A székely emberek példát mutattak nekünk, és mi hihetetlen erőt meríthettünk belőlük.

Erőt, amely azóta is tart, azóta is éltet. Idén immár ötödik gyalogtúránkat tettük meg Erdély dimbes-dombos földjén. És amikor túránk utolsó állomására, Székelyudvarhelyre becsoszogtunk fáradtan, akkor elmondhattuk magunkról:

Ezer kilométert gyalogoltunk a kettős állampolgárságért, ezer kilométert a tiszta és önzetlen szeretetért, a megbocsátásért, az összetartozásért.

Másfélmillió lépés. Ennyit tettünk meg. Amikor neki vágtunk, nem sejthettük, hogy az elkövetkező években bebarangoljuk a Nyárádmentét, a Mezőséget, a Sóvidéket, a Gyergyói-medencét, a Csíki hegyeket, a Kászonokat, a Gyimest, Erdővidéket, Háromszéket, Udvarhelyszéket. Megmásszuk a Hargitát, fürdünk a Szent Anna tóban, végig járjuk a Vargyasi szurdokot. Követjük Kodályt gyűjtései helyszíneire. Hogy megismerhetjük Székelydobó, Magyarhermány, Kóstelek és sok más kicsi falu magyarjait. Hogy megismerhetjük mosolygós szeretetüket, ölelő szívüket, a ki nem hunyó tüzet az idősek szemében, a fáradhatatlan küzdelmet mélyülő ráncaikban.

Ezernyi megfejthetetlen csoda költözött belénk vándorlásaink során.

És közben többen és többen lettünk. Közel negyven fő, akik részt vettek bolyongásainkon. A közös gondolatok, eszmék összekovácsoltak minket, és 2006 óta egyesületként tesszük a lépéseket a kitűzött célok felé.

A Határok Nélkül- Magyartól Magyarig- Kulturális és Turisztikai Egyesület a gyalogtúráin túl igyekezett segítséget nyújtani a határon túl élő magyar közösségeknek. Gyűjtöttünk a székelydályai templom megóvására, az árvízkárosultaknak, segítettük a székelydobói óvodát, nyaraltattunk erdélyi gyerekeket, támogattuk a csángó fiatalok nyelvtanítását és sok egyéb apróbb, de annál lelkesebb törekvésünk volt. Idén egy játszótérrel ajándékoztuk meg a dobói óvodát, és egy Szent István szoborral Kányád községet.

Az idei túrával, az ezer kilométerrel és a kettős állampolgársági törvény hatályba lépésével valami lezárult. Kerestük az utat és megtaláltuk.  Tudjuk, hogy nem értünk a végére, de megnyugvással szívünkben tesszük le a hátizsákot egy kis időre, amely mázsás súlyként húzta szívünket a népszavazás után, de lépésről lépésre könnyebb lett.

„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!”

Mi kértünk és kaptunk. Kerestünk és megtaláltunk Benneteket. Zörgettünk és Ti ajtót nyitottatok nékünk. Köszönjük!

Isten áldja a magyarságot, óvja  nemzetünket!

Örkény, 2010. augusztus                                                

Magyartól Magyarig Egyesület

     nevében: Kollár Zsolt