2010. augusztus 18-19-én Székelydobón járt a Magyartól Magyarig Egyesület négy tagja. Egy májusi ígéretünket szerettük volna megvalósítani, amikor is Kereső Enikő óvónéni szomorkás megkeresésére úgy döntöttünk, hogy pályázat és egyéb lehetőségek hajszolása helyett saját erőnkből épíünk a dobói kicsiny óvoda-iskola kopár udvarára játszóteret.
A helybéli segítőkkel kiegészülve két napon át fúrtunk-faragtunk. Öröm volt látni, ahogy a férfi kezek mellett, a gyerekek hada csiszoló papírral csuszatolta a fa tartozékokat, a hölgyek pedig serényen festették az elkészülő elemeket.
Legyűrtük nehézségeinket, szaktudásunk hiányát, ügyetlenkedő ujjainkat. Ahogy a semmiből lassan kinőttek a játékok, rájöhettünk, hogy a szívvel és lélekkel végzett munkát áldás kiséri és féltő szem óvja.
A munka befejeztével egy kis műsorral kedveskedtek a gyerekek, majd a gyors meghajlás után rávetették magukat az új játékokra.
Együtt dolgozott gyerek, felnőtt, magyarországi és határon túli. Látva a gyermekek örömét, a meghatott tanítókat, teljes volt a boldogságunk.
Másnap, augusztus 20-án Kányádon vettünk részt a Szent István napi ünnepségen, ahol egyesületünk ajándékát, a Szent István kopjafát avatták fel a falu központjában.
A polgármester úr köszöntő szavai, és a tiszteletes úr áldása után lepleztük le Pintér János dabasi szobrász művész munkáját. Mivel Kányádon még nem volt emlékmű, ahol ünnepeiket, koszorúzásaikat megtarthatták volna a helyiek, nagy örömmel fogadták ezt a szép, új közösségi teret.
Az ünnepi műsor után megkoszorúztuk az emlékoszlopot, majd közös ebéddel és beszélgetéssel fűztük még szorosabbra a minket összekötő barátságot.
Három újabb csodás nap Székelyföldön. A kettős állampolgárságról szóló törvény hatályba lépését mi így ünnepeltük…
Köszönet a résztvevőknek, a segítőknek, a támogatóknak, akik segítettek újra átélni a kisebb és nagyobb közösség összetartozásának, szétszakíthatatlanságának nagyszerű élményét!